Giccsparádé indul

A húsvétot mindenki a maga módján ünnepli, de bizony élnek körülöttünk olyan emberek is, akik kézzel készített porcelánszobrok között érzik jól magukat. Őket próbálja jobb belátásra nevelni egy Andrássy úti üzlet kirakatrendezője, aki installációjában arra figyelmeztet: nem marad pénz kötözött sonkára, ha a család összes tagja míves cseréptojást, és festett harangocskát kap ajándékba. Nagyot néz majd a rokonság, ha ételek helyett csillogó dísztárgyak jutnak csak az ünnepi tányérra.

A tavaszi ünnepet persze a gyerekek várják a leginkább; ők mindent szeretnek ami színes és nyomokban kisállatokra emlékeztet. Ezt gondolhatták legalábbis abban a belvárosi üzletben, ahol kirakatba tették ezt a plüssbevonattal készült kockatestű horrorbékát nyuszi barátjával, aki a tavaly befuccsolt fonott karkötőbiznisz maradékából kapott lábakat.

Mellékszereplő

Látszik a bokorból két nagy nyúl fül

Nemrég olvastuk valahol, hogy a magyar filmarchívum mostoha helyzetben van. Nos, az ünnepi piacon kiderült, hogy mennyire: klónozzák és ajándékboltokban értékesítik a Legkisebb Ugrifüles című bábfilmsorozat szereplőit. A piacot egyelőre a mellékszereplőkkel puhítják, a hippi-fejkendős kiscsirkék máris beépültek a húsvéti kínálatba. Egyikük a tenyeremből intézett gyújtó hangú beszédet a nyolcvanas évek animációsfilm-vagyonát elkótyavetyélő semmirekellők ellen. Mielőtt tovább indulhattunk volna, egy igazán félelmetes dologba futottunk bele. "Ezeknek már semmi sem szent" - gondoltuk a nyúlbőrbe varrt csecsemő láttán. Muszáj volt innunk valamit.

Újult erővel visszatérve

Kacsa legyen a talpán, aki szárazon kibírja, hogy a fejéből folyékony szappan-adagolót készítsenek, és rózsaszín papírnyuszik között árulják munkaidőben. Együttérző pillantást váltottunk, félrelöktünk egy embermagasságú, lebegő virágot, majd egy körúti bolt felé menekültünk békésebb tárgyakat keresve.

Itt a funkcionalista tojásművészet remekeit volt alkalmunk megismerni. Ingergazdag médiavilágunkban ugyanis nem elég a pirostojás. Az ünnepi gyertya, kiskanál és habverőnyél is tojásból készült. Külön érdekes a megszeppent kiscsirkét tartalmazó változat, melyet szabadon használnak különféle konyhai eszközök végére forrasztva.

Érthető, hogy ezek után letisztult formákra és természetközeli bioművészetre vágytunk, ezért a város legszebb virágboltja felé vettük az irányt, hogy illatos orgonaágakkal ellensúlyozzuk a látottakat. Ehelyett pulyka, lúd és fürjtojásból készült szobrokat, ágas-bogas, de szigorúan tojáshéj alapú asztali díszeket találtunk.

Olyan mint sok nyúlláb... grr...

Megagiccs

Húsvéti felderítő akciónk egyértelmű főnyereményét: egy teljes egészében barkából készült, kis medicinlabda méretű pihepuha gömböt. Nem tudtuk megállapítani a tárgy rendeltetését. Akasztó nem volt rajta, talapzat nem járt hozzá. Aztán rájöttünk, hogy ez a dísztárgy mérhetetlenül addiktív, ugyanis aki egyszer a kezébe fogja, alig képes letenni. Simogattatok már doromboló kismacskát? Hát az semmi ehhez a puhasághoz képest. Jövőre talán nyomásérzékelő dorombolót is szerelnek bele, és akkor igazán ellenállhatatlan lesz.




A legfontosabb a sonka

Nagy körültekintéssel akár ízléses ajándékokkal, és tűrhető kiegészítőkkel is meglephetjük egymást a húsvéti ebéd alkalmával. Egy hanyagul asztalra vetett kiscsirke, vagy egy barkaágra akasztott hímestojás jó eséllyel alapozza meg az ünnepi hangulatot. Legfontosabb azonban a sonka, mely Krúdy szerint "olyan, mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető. A havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű."

                                                                     forrás:borsa.hu